Fényforrások nélkül megállna az élet
A világítás hiányának oka lehet az is, hogy egyszerűen nem fér bele a négyzetméterárba, és az amúgy szépen kivitelezett, esztétikus lakóház a látványtervek alapján vagy a (nappali) megtekintést követően gond nélkül értékesíthető.
Nem sokkal ezután pedig fejbe kólint a valóság: a szurokmélységű sötétben tapogatózunk, botorkálunk, belebotlunk a kutyába, átesünk a gyerek biciklijén, vagy ennél kellemetlenebb tapasztalatokat szerzünk, míg rá nem jövünk, mennyivel jobb lett volna előre gondolkodni, és megfelelő körülményeket biztosítani a sötétedés utáni biztonságos kerthasználathoz.
Hiszen tudjuk, hogy a természetes fény korlátozott ideig világítja meg a környezetünket, és lehet, hogy nyáron sokáig világos van, de télen éppen ellenkező a helyzet. Ha pedig ilyen csodás kertes házzal rendelkezünk, kár lenne emiatt kevesebb időt tölteni a szabadban.
A kulcsrakész házterv sok esetben még csak nyomokban sem tartalmazza a kert rendezését, az utak, járdák építését, és ami felett első körben könnyen átsiklottunk, később égető hiányossága lesz újdonsült otthonunknak. Költségvetési szempontból is egyszerűbb már a tervezési fázisban számolni a világítástechnikával kapcsolatos kiadásokkal.
Fényövezte otthonunk: a homlokzati világítás
A ház és a ház körüli terület megvilágításának népszerű módja a homlokzati világítás. Ez viszonylag könnyen kivitelezhető, amennyiben még vakolás és festés előtt áll az épület, hiszen nem igényel komoly beavatkozást a homlokzati lámpák és a vezérlés számára kialakított villamos kiállásoknak megfelelő hely biztosítása.
A ház körüli terület megvilágítása mellett a homlokzati világítás tökéletesen alkalmas arra is, hogy kiemelje az épületrész egy-egy pontját, akár építészeti különlegessége okán, akár csak a láthatóság szempontjait előtérbe helyezve szeretnénk megvilágítani ezeket. Számoljunk azzal is, hogy minden előnyével együtt, a láthatóságnak „ára” van: jellemzően a nyári időszakban nem csak a járókelők és vendégeink figyelmét fogja felkelteni a megvilágítás, de a rovarokat és madarakat is odavonzza, ami később komoly kihívást jelenthet a homlokzat tisztán tartásában.
A kültéri fali lámpák teljesítményük alapján változatos funkciókat tölthetnek be. Az irányfény funkciónak a kis teljesítményű lámpák felelnek meg, amelyek 1-2 wattos, nagyjából 50 Lumen erejű fényforrások, és éppen csak kijelölik a haladási irányt. A közepes teljesítményű fényforrásokkal meg lehet világítani a fal melletti területet is, vagy akár kiemelni a homlokzatot esztétikai célból. Ahogy a lámpák mintákat vetnek a falakra, és fényekbe öltöztetik az épületet, dekoratív hatású, ami már messziről odavonzza a tekintetet.
Hibák a világításban, amiket jobb elkerülni
Az egyenetlen, rossz minőségű falfelületre nem javasolt közepes vagy nagy teljesítményű lámpákat szerelni, mert éppen ellenkező hatást kelthetünk vele, mint amilyent szeretnénk. A rézsútos, vető fény kellemetlenül kiemeli a repedéseket, felületkezelési hibákat. De lehet gondolkodni ebben az esetben például két irányba (általában felfelé és lefelé) világító lámpákban. Felfelé célszerű kisebb teljesítményű, dekorációs célú fényforrást választani, míg lefelé akár nagyobb teljesítményűt beépíteni, hogy a járófelületeket is jobban megvilágíthassa az épület körül.
Kizárólag homlokzati világítás használata abban az esetben lehet indokolt, ha az épületet körülvevő terület nem túl nagy, és/vagy máshol nincs is lehetőség kiépíteni világítást, esetleg az utcai közvilágítás is elegendő, mert nincs kert. Más esetekben javasolt több szinten is tervezni a világítással mind az irányokat, mind az elhelyezkedést illetően.
Az egyik legkiábrándítóbb dolog, amit a kültéri világítás kivitelezése során elkövethetünk: a reflektor. Ennek is megvan a maga felhasználási helye és szerepe, de egészen biztosan nem egy ízléses otthon kertjében vagy házfalán. Gondoljunk csak bele: amikor a vaksötétben ránk villan egy mozgásérzékelő reflektor, éppolyan védtelenek vagyunk, mint az autónk fényszórójával találkozó macska vagy szarvas az úton. Ez a megoldás tehát még funkciójában sem igazán hatékony, hiszen a hirtelen erős fény megvakít.
Az analógiát követve megállapítható, hogy kerülendő mindenféle, szemmagasságba helyezett fényforrás. A magasságbeli elhelyezésre ezért különösen érdemes figyelni. A másik megoldás, hogy az előnytelenül lokalizált fényforrást ellensúlyozzuk egy más irányból, magasságból érkező világítással, ami tompítja az előbbi fényhatását.
A másik jellemző hiba, amikor a lehető legnagyobb fényforrással próbálják megoldani a világítást. Az eredmény, eláruljuk, egy vakító fénygömb lesz a ház oldalán, ami nem esztétikus, de még a megvilágítás szempontjából sem hatékony. A világítástechnikára is érvényes, hogy a kevesebb néha több, tehát ne terheljük a teljes világítást egyetlen fényforrásra! Sokkal eredményesebb a több, kellemesebb fényáramú és kevésbé vakító fényforrás használata, ami szolidan világítja meg a homlokzatot és házat körülölelő teret.
A fényforrás stílusát tekintve nem állapíthatók meg alapszabályok, hiszen ez esztétikai érzékünk függvénye, viszont minőség tekintetében nem érdemes kompromisszumokat kötnünk. Ha nem is az örökkévalóságig tervezünk, érdemes körültekintően választani, hiszen az eredeti lámpamodell kicserélése utólag problémás lehet.
A homlokzat kapcsán építészetileg nem ildomos a lábazatot ide sorolni, én mégis itt említeném a lábazatba süllyeszthető lámpatesteket, amelyek praktikus megoldást nyújtanak például lépcsők, pincelejárók és autólehajtók megvilágítása esetén. Hasonló világítástechnikát alkalmaznak a színházi lépcsők megvilágításához is. Bár a szintek követéséhez biztonságos körülményeket teremtenek, az ilyen típusú lámpatestek önálló alkalmazása mégsem javasolt, hiszen mivel jellemzően előre-lefelé világítanak, a szemmagasság környéke akár teljes homályba borulhat.
